2411
7.218
8.viii.26
ki
tudja, hogyan tanulhat bárki bármit is?
az egyik fejben képek vannak
a másikban szavak vannak
véletlenszerű állatok zajai
grimaszolnod kellene
reakciót vált ki
olyan, mintha megpróbálnád megérteni, hogyan jött a
szerelem
vagy hová tűnt az álom
mindenki itt az igazságot keresi
de
én szavakkal tévedtem
csak egy suttogás
ki tudja, hogyan kell megtanulni
járni, mászni?
a mélyvízbe dobnak
kidobnak a fészekből
látom a katasztrófa mértékét
hogyan világszerte
még nagyobb
ünnepélyes kötelesség
összeállni
az alkotás szentségével
talán megint senkivel sem beszélek?
most látom, hol a lépcsők
eltűnnek a felhőkben
előtte
csak felhők voltak
who
knows how anyone learns anything?
there are pictures in one head
there are words in another
the noises of random animals
make a face
get a reaction
it’s like trying to understrand how love came
or where the dream went
everyone here is guessing for truth
but
it was with words I got lost
just a whisper
who knows how to learn
to walk, to crawl?
they throw me in the deep end
they push me out of the nest
I see the scale of the catastrophe
how it is worldwide
even bigger
it’s a solemn duty
to consort with
the sacredness of making
perhaps I am speaking with no one again?
now I see where the stairs
disappear in the clouds
before
there were only clouds
No comments:
Post a Comment
Note: only a member of this blog may post a comment.