winning the inaugural Southerly Prize

 

#2414 -- the world is snow

 

2414

7.221

11.viii.26

the world is snow

ekphrastic for Józef Chelmónski’s 1868 ‘Four Horses in fron of a Cottage’

 

the village is winter

 

red skirt and scarf

the kind of joke you shouldn’t tell

 

better the shoes with the holes than none

 

horses tread the day to slush

 

bare trees and a smoke grey sky to bury

 

leaning into the breath you can see

 

dark of a doorway

and distance is dark

 

bells ring far for a doom

 

snow  is clean where no one goes

 

there is a further desolation

 

night is to fall on these faces

 

dogs leap for their joy 

#2413 -- my imaginary friend

 

2413

7.220

10.viii.26

my imaginary friend

 

drops in from who-knows-where?

or they were there when I arrived

no one else can see

 

my special friend

my secret friend

friend of my imagining

 

I give a name

it’s not his hers

 

and no one else will know

 

come from a sky

from the city of bridges

come from a silent sea

 

it’s fun we’re at together

it’s friend who has imagined me

 

helps with my homework too

 

by virtue of an absence here

 

we have an understanding

comes in the form of a game

on Sunday or any other almost

 

often wake up to tell a joke

 

the antlers just for frolic

 

I write this message in a bottle

so very far out

so as to say

 

how one day we may go away

imaginary friend and I

 

we’ll wave the world goodbye

#2412 -- the best place for a king is in the ground

 

2412

7.219

9.viii.26

the best place for a king is in the ground

 

something heavy for a lid

 

a king is not my hero

 

kings have a habit of cropping up

when you were quite sure they were gone

 

whatever good they might’s from might

how’s that a good thing?

 

yet kings remind us of what never was

how when the world was hale and whole

no hair out of place

 

there’s nostalgia for a sacred crown

kings have that quality of rumour

and may seem blameless after

kings get around the way of ghosts

 

some even with their heads chopped off

but more of them – many more – do the chopping

or have their chopping done for them

 

that was ever their way

 

the best place for a king is in the ground

 

it’s where your king’s best kept

 

best to let God save them

 

an unmarked grave is apt

#2411 -- ki tudja, hogyan tanulhat bárki bármit is?

 

2411

7.218

8.viii.26

ki tudja, hogyan tanulhat bárki bármit is?

 

az egyik fejben képek vannak

a másikban szavak vannak

véletlenszerű állatok zajai

 

grimaszolnod kellene

reakciót vált ki

 

olyan, mintha megpróbálnád megérteni, hogyan jött a szerelem

vagy hová tűnt az álom

 

mindenki itt az igazságot keresi

de

én szavakkal tévedtem

 

csak egy suttogás

 

ki tudja, hogyan kell megtanulni

 

járni, mászni?

 

a mélyvízbe dobnak

 

kidobnak a fészekből

 

látom a katasztrófa mértékét

hogyan világszerte

még nagyobb

 

ünnepélyes kötelesség

 

összeállni

 

az alkotás szentségével

 

talán megint senkivel sem beszélek?

 

most látom, hol a lépcsők

eltűnnek a felhőkben

 

előtte

csak felhők voltak

 

 

 

who knows how anyone learns anything?

 

there are pictures in one head

there are words in another

the noises of random animals

 

make a face

get a reaction

 

it’s like trying to understrand how love came

or where the dream went

 

everyone here is guessing for truth

but

it was with words I got lost

 

just a whisper

 

who knows how to learn

to walk, to crawl?

 

they throw me in the deep end

they push me out of the nest

 

I see the scale of the catastrophe

how it is worldwide

even bigger

 

it’s a solemn duty

to consort with

the sacredness of making

 

perhaps I am speaking with no one again?

 

now I see where the stairs

disappear in the clouds

 

before

there were only clouds

 

 

#2410 - túlélők -- survivors

 

2410

7.217

7viii.26

túlélők

 

nézz a tükörbe

kit látsz?

 

így tudjuk, kik vagyunk

 

így tudjuk, hogy itt vagyunk

 

így mesélem el a történetet

 

az elmentek sokkal többek, mint valaha voltunk

 

a halálban, emberibbek, mint a legtöbben

 

kedvesek nekem

 

és még mindig látom az arcokat –

az utcán, a metróban

visszaverődő pillantásokat

 

összeszedheted a csontokat

de soha nem fognak táncolni

 

ezt várják tőlünk

 

mindet túléltük

 

nézz a tükörbe

biztosan ismered ezeket az embereket?

 

miattuk tudjuk, hogy itt vagyunk

 

 

 

 

 

survivors

 

look in a mirror

who do you see?

 

that’s how we know who we are

how we know that we’re here

 

this is how I am telling you the story

 

the gone are far more than we ever were

 

in death, more human than most

 

they are dear to me

 

and I still see the faces –

on the street, in subway

glimpses reflected

 

you can gather the bones

but they’ll never dance

 

this is what they expect of us

 

we survived them all

 

look in a mirror

surely you know these people?

 

they’re how we know we’re here

 

#2409 -- ping pong

 

2409

7.216

6.viii.26

pingpong

az asztalitenisz filozófiájáért

 

ez mindennek az oka

 

pingpong

 

a térkép összes színéért

 

a zászló lobogásának tényéért

 

ezért jövök, hogy ezt elmondjam neked

 

és hogyan?

vajon egy istennek jutott eszébe először, hogy kis gömböket zúzzon szét?

 

egyszer volt, hol nem volt

 

pingpong

 

azért, mert száz évvel ezelőtt

ezek a fiúk összekapartak pár pengőt

nem volt elég pénzük sakkkészletet venni

ezért megvették a hálót, az ütőt és a labdát

 

az volt az ebédlőasztal, ami eltűnt

 

és a nagyapám azt mondta

ők fiúk... hadd játsszanak

volt egyfajta tiszteletlenség

 

a játék egyfajta lázzá vált

és úgy játszottak, mintha valakinek az élete múlna rajta

 

otthonon kívül játszottak

az egész világon játszottak

 

biztosan egy isten gondolta először erre -

egy örök küzdelem az emberi tragédiában

 

mi, emberek, küzdünk, hogy átjussunk a hálón

 

a mozgás örökösnek tűnik, de tudod, hogy nem tarthat sokáig

 

olyanok vagyunk, mint a Majom az oszlopoknál a világ végén

de valójában végig Buddha kezében vagyunk

 

így megy

egy világot emelsz egy lapos tenyérből

felül és mögött

 

egy fehér vonal a végtelenbe

erővel hajtod a labdát

 

egy sík felület, határolt

ez a véges játéktér

képzeld el!

erről lepattanunk

 

vannak éles szélek, amiket véletlenül eltalálhatsz

 

ez a hang eljut hozzád

 

udvariasságból pingpong

ez mindennek az oka

 

az apám mondta

a nagyapám mondta

én is ezt fogom mondani

 

a világ feléd bejön

kitartó

 

elég kicsi ahhoz, hogy először elüsd

szóval ezt tesszük

de a baj visszatér

az megint bejön

visszajön

 

készen állunk

 

edzésen vagyunk

 

visszaütjük a labdát a hálón keresztül

tudod, hogy ez a stratégia nem fog örökké működni

tudod, hogy az idő mindannyiunk ellen dolgozik

az ellenfelünk ádáz

 

ez a kis pajzs az egyetlen, amivel megvédhetjük magunkat

 

bármilyen ügyességgel harcolunk, amit csak össze tudunk szedni

 

minden ismert trükkel

stílusosan és méltóságteljesen

amilyen erősen visszaütünk

 

ez az egyetlen dolog, amit tehetünk

 

 

ping pong

for the philosophy of table tennis

 

this is the reason for everything

 

ping pong

 

for all the colours on the map

for the fact of a flag to fly

 

it’s why I come to be telling you this

 

and how?

was it a god first thought to smash the little spheres around?

 

it was once upon a time

 

ping pong

 

it’s because a hundred years ago, more

these boys scraped up a few pengő

they were a few short and so

they didn’t buy the chess set

they got the net and the bat and the ball

 

that was the dining room table gone

 

and my grandfather said

they’re boys … let them play

there was a certain lack of respect there

 

the game became a kind of fever

and they played as if somebody’s life depended

they played away from home

they played all over the world

 

it must have been a god first thought of this –

an eternal struggle in man’s tragedy

 

we the people struggle just to get over the net

but they were already gods

 

motion seems perpetual but you know it can’t last

 

we’re like Monkey at the pillars at world’s end

but really in the Buddha’s hand all the while

 

here’s how it goes

 

you raise a world from a flat palm

above and behind

a white line to infinity

you propel the ball with force

 

a flat surface, bounded

that’s the finite field of play

imagine!

that’s what we bounce off

 

there are sharp edges you could fluke

 

this voice comes to you

courtesy ping pong

it’s the reason for everything

 

my father said

my grandfather said

I will say it too

 

the world comes at you

tenacious

it’s small enough to bat away at first

so that’s what we do

but trouble’s coming back

it keeps coming

 

we’re ready

we’re in training

we hit the ball back over the net again

you know that this strategy won’t work forever

you know that time is against us all

our opponent is fierce

we have only this little shield to wield

we fight with whatever skill we can muster

with every trick known

with style and with our dignity

we hit back as hard as we can

 

it’s only thing we can do