2403
7.210
31.vii.26
a
múlt
találkoztam egy rókával, a múltból jöttem
biztos apám rókája volt
akit a rendőr elvitt –
sovány, mint azok az idők voltak
rémült – egy lecsúszott róka
eltaposott szőrű
a mai nap régen volt
a múlt!
mondd ki a szót
rajtunk a sor
látod, milyen állapotban vagyunk
éhezik a főváros
menj vidékre – add el, amit élelemért el lehet adni
a mi régi barátunk az aranykor
fogas a boronavas
itt egy pelyvás jászol
talicska, ami most felesleges
ott van a szánalom patinája
a múltnak van némi énje
egyfajta múzeumként –
a személyes beszámoló
abszurd hiedelem, itt az ideje a gúnyolódásnak
sár gondolatok és szalmatető fej helyett
len hintázott
felülő ágy, alacsony mennyezet
fekete kémény, ahol imák szálltak fel
a múlt ágai alatt fekszünk
a múltban
vége van már?
ki mondja meg?
ki fog emlékezni a paraszttemetésre?
egy disznóvicsogás a régi időkért!
mondj egy szót, és a szó eltűnik
a szekér, az eke és a vadállat
nosztalgia erre a szegénységre
egy kakas mindent elmond
kollektivizálás!
óránként megszólalnak a harangok a halottakért
ugyanazok a szavak még mindig elhangzanak
egy inga rossz irányba forog
ki tudja, merre kell lengnie?
az ember többnyire elfelejt felnézni
nagyon kevesen érzik a forgást
de a felhők elsuhannak
tudjuk, hová
eltűntek a csillagok
az ég ma lassan forog
egy róka settenkedik
itt a rendőr
az éhség veled marad
az arcok eltűntek, az épületek még állnak
a múlt!
mindannyian még mindig menekülünk ettől
ez az, amitől megraboltak minket
bújj be a szemöldökfa alá
gyere be
szívesen
ez a mi otthonunk, édes otthonunk
the
past
I met a fox, come from the past
it must have
been my father’s fox
the one the policeman took –
scrawny as those times were
scared – a slink off fox
fur patched away
today was long ago
the past!
say the word
it’s upon us
you see the condition in which we are left
the capital is starving
get to the countryside – sell what can be sold for
food
the golden age is our old friend
the harrow iron toothed
here’s a manger of chaff
barrow needless now
there’s the patina of pity
the past has some self
for a kind of museum –
the personal account
absurd belief time is to mock
mud thoughts and thatch for a head
flax swingled
a sit up bed, low ceiling
chimney black where prayers went up
we lie under the limbs of the past
in the past
is it over yet?
who’ll say?
who will remember the peasant burial?
a pigsqueal for the old days!
say a word and the word is gone
the wagon, the plough and the beast
nostalgia for this poverty
a rooster tells it all
collectivization!
bells tolled every hour for the dead
the same words are still said
a pendulum runs widdershins
who knows where it must swing?
mostly one forgets to look up
very few feel the spinning
but clouds runs past
we know where
the stars are gone
the heavens today are running slow
a fox slink
here’s the policeman
that hunger stays with you
the faces are gone, the buildings still stand
the past!
we are all still escaping from this
it’s what we were robbed of
duck under the lintel
come in
you’re welcome
this is our home sweet home
