#2403 -- a múlt

 

2403

7.210

31.vii.26

a múlt

 

találkoztam egy rókával, a múltból jöttem

biztos apám rókája volt

akit a rendőr elvitt –

sovány, mint azok az idők voltak

rémült – egy lecsúszott róka

eltaposott szőrű

 

a mai nap régen volt

 

a múlt!

mondd ki a szót

rajtunk a sor

látod, milyen állapotban vagyunk

 

éhezik a főváros

menj vidékre – add el, amit élelemért el lehet adni

 

a mi régi barátunk az aranykor

 

fogas a boronavas

itt egy pelyvás jászol

talicska, ami most felesleges

 

ott van a szánalom patinája

a múltnak van némi énje

egyfajta múzeumként –

a személyes beszámoló

 

abszurd hiedelem, itt az ideje a gúnyolódásnak

sár gondolatok és szalmatető fej helyett

 

len hintázott

 

felülő ágy, alacsony mennyezet

fekete kémény, ahol imák szálltak fel

 

a múlt ágai alatt fekszünk

a múltban

vége van már?

ki mondja meg?

 

ki fog emlékezni a paraszttemetésre?

egy disznóvicsogás a régi időkért!

 

mondj egy szót, és a szó eltűnik

 

a szekér, az eke és a vadállat

nosztalgia erre a szegénységre

egy kakas mindent elmond

 

kollektivizálás!

óránként megszólalnak a harangok a halottakért

 

ugyanazok a szavak még mindig elhangzanak

 

egy inga rossz irányba forog

ki tudja, merre kell lengnie?

 

az ember többnyire elfelejt felnézni

 

nagyon kevesen érzik a forgást

 

de a felhők elsuhannak

tudjuk, hová

eltűntek a csillagok

az ég ma lassan forog

 

egy róka settenkedik

itt a rendőr

 

az éhség veled marad

az arcok eltűntek, az épületek még állnak

 

a múlt!

mindannyian még mindig menekülünk ettől

ez az, amitől megraboltak minket

 

bújj be a szemöldökfa alá

gyere be

szívesen

 

ez a mi otthonunk, édes otthonunk

 

 

 

 

the past

 

I met a fox, come from the past

it must  have been my father’s fox

the one the policeman took –

scrawny as those times were

           scared – a slink off fox

                fur patched away

 

today was long ago

 

the past!

say the word

it’s upon us

you see the condition in which we are left

 

the capital is starving

get to the countryside – sell what can be sold for food

 

the golden age is our old friend

 

the harrow iron toothed

here’s a manger of chaff

barrow needless now

 

there’s the patina of pity

the past has some self

for a kind of museum –  

the personal account

 

absurd belief time is to mock

mud thoughts and thatch for a head

 

flax swingled

 

a sit up bed, low ceiling

chimney black where prayers went up

 

we lie under the limbs of the past

                             in the past

is it over yet?

who’ll say?

 

who will remember the peasant burial?

a pigsqueal for the old days!

 

say a word and the word is gone

 

the wagon, the plough and the beast

nostalgia for this poverty

a rooster tells it all

 

collectivization!

bells tolled every hour for the dead

 

the same words are still said

 

a pendulum runs widdershins

who knows where it must swing?

 

mostly one forgets to look up

very few feel the spinning

 

but clouds runs past

we know where

the stars are gone

the heavens today are running slow

 

a fox slink

here’s the policeman

 

that hunger stays with you

the faces are gone, the buildings still stand

 

the past!

we are all still escaping from this

it’s what we were robbed of

 

duck under the lintel

come in

you’re welcome

 

this is our home sweet home