#2401 -- a régi dal

 

2401

7.208

29.vii.26

a régi dal

 

egy virág tavasszal

egy felhő és eltűnt

a mennyország énekelni

 

egy fiatal katonát háborúba küldenek

 

a ház olyan üres, mint amilyen tele a szív

 

egy gyerek, a másik után, eltűnt

 

volt, hogy el kellett menniük

 

a régi dal egy virág tavasszal

egy felhő és eltűnt

a mennyország énekelni

 

egy templom leég

de a dal még áll

 

annak a szellőnek a csontjait

soha nem fogod látni

 

nem vagyunk többek, mint ez a dallam?

és egy gyerek megkérdezi

 

héj!

a madarak táncolnak a levegőben

héj!

énekelünk, ők énekelnek

ugyanúgy énekelünk, mint ők

 

viragom, viragom

 

ez vigyen át a folyón

egy csók? mert ez az élet nehéz

 

télen szellemek siklanak jég felett

 

de a régi dal egy virág tavasszal

egy felhő és eltűnt

a mennyország az éneklés

 

a szavak a szellő csontjai

 

nincs semmi, amit ne lehetne elénekelni

 

az éjszaka leszáll az erdőre

nincs már ut

de a dallam szól

a száműzött szívében

magányos elmenni

 

küldj angyalokat, egy falatot

hadd pihentesse ezt a fejet

 

párnáról párnára, álomról álomra

egy régi szekéren

egy patak melletti úton

 

a dal egy álom arról, ami volt

mi lesz

 

és nem ismerős ez az egész?

 

megkérdezhetnéd a madarakat

de mindig esik

 

nem bújnak el a viharban?

 

van egy könnyű élet csak eltűnni

gondolnád

milyen szép csak úgy a levegőbe hullani

ugyanolyan jó, mint egy felhőnek eltűnni

 

héj

de mi is úgy énekelünk, ahogy ők, hogy

 

héj!

pont olyanok vagyunk, mint ők

 

ugyanaz a patak fut el mindannyiunk mellett

 

házak, szívek hullanak

 

 

hullik napok mögé

hulik évek mögé

 

messzebbre hullanak, mint az árnyékok

az örök esőben vagyunk

 

de a régi dal egy virág tavasszal

egy felhő, ami eltűnt

a mennyország az éneklésre

 

hol lehajthatom a fejem –

 

az a sír

 

a halál gyönyörű, tudod

 

gyönyörű dolog élni

 

 

 

 

 

the old song

 

is a flower in spring

a cloud and gone

it’s heaven to sing

 

young soldier is sent to the war

 

the house as empty as the heart is full

 

child, after another, gone

 

there’s having had to leave

 

the old song is a flower in spring

a cloud and gone

it’s heaven to sing

 

a church burns down

but the song still stands

 

you’ll never see the bones of that breeze

 

and a child asks

are we no more than that tune?

 

hey!

the birds dance out of the air

hey!

we sing to be as they are

 

viragom, viragom

 

it’s take me across the river

a kiss?   that’s for life is hard

 

in winter, ghosts glide over the ice

 

but the old song is a flower in spring

a cloud and gone

it’s heaven to sing

 

 

words are the bones of that breeze

 

there’s nothing that can’t be sung

 

night falls over the forest

there’s no way now

but the tune goes on

in the exile’s heart

it’s lonely to be gone

 

send angels, a morsel

let rest this head

 

pillow to pillow, dream by dream

on an old cart

on a track by the stream

 

the song is a dream of what’s been

     what will be

 

and isn’t this all familiar?

 

you could ask the birds

but it always rains

 

don’t they tuck themselves away in the storm?

 

theirs is an easy life just to vanish

you’d think how lovely just to fall in the air

just as good as a cloud to be gone

 

hey!

but we sing as they sing to be

hey!

we are just as they are

 

it’s the same stream runs past us all

houses, hearts all fall

 

past days, past years

fall further than shadows

it’s in the always rain we are

 

but the old song is a flower in spring

a cloud and gone

it’s heaven to sing

 

somewhere to lay my head –

that’s the tomb

 

death’s beautiful, you know it

 

it’s a beautiful thing to have lived