#2397 -- minden bűnért, amit még el kell követnünk

 

2397

7.204

25.vii.26

minden bűnért, amit még el kell követnünk

Kölscey után

 

minden bűnért, amit még el kell követnünk

kertet kell termesztenünk

 

minden romért, amit még fel kell építeni

néhány hódításra van szükség

 

könyörtelen hordák, vérszomjasak, bátrak

nevezzük őket barátnak vagy ellenségnek

 

a megbocsátáshoz bűncselekménynek kell lennie –

valami rosszabbnak, mint amit el tudunk képzelni

 

ez egy nagyon sajátos pokol

ahova kiköveztük az utunkat

 

nem éltük le az ezer évünket?

mi kárt okozhatnak még?

 

a következő bűnünkért?

nos, el sem tudod képzelni

 

már megbüntettek minket

az volt, hogy a sarokban álltunk, lábbal a szájunkban

 

az volt, hogy egy lábon ugráltunk

az volt, hogy azt a nagy, súlyos tollat magasan a fejünk fölé tartjuk

 

soha, soha ne add nekik, hogy ki vagy

titokban kell tartanunk magunkat

 

annyira rossz volt, hogy elképzeltük

ezt a lyukat a térképen, mint egy foltot?

 

a sors kegyes volt hozzánk

hogy így bántott minket, hogy hibáztasson

 

még mindig itt vagyunk, végül is

 

kertet fogunk termeszteni

 

szavakkal fogjuk körülvenni

 

mindannyian együtt vagyunk ebben

 

 

 

for all the sins we are yet to commit

after Kölscey

 

for all the sins we are yet to commit

we will have to grow a garden

 

for all the ruins yet to be built

some conquest is required

 

relentless hordes, bloodthirsty, brave

let’s name them friend or enemy

 

for forgiveness there must be a crime –

something worse than we can have imagined

 

for this particular hell we’re to live

our paths have been well paved

 

haven’t we had our thousand years?

what more can they inflict?

 

for our next sin?

well, you can’t even guess

 

we’ve already been punished

it was stand in the corner with foot in mouth

 

it was hop around on one foot

hold that great weighty feather high over our heads

 

never never let them know what you are

keep ourselves to ourselves

 

was it so wrong that we have imagined

this hole in the map, spread like a stain?

 

kind destiny, to be so reduced

so wronged, so blamed

 

still here, after all

we will grow a garden

 

wall it round with words

 

we are all together in this